FILOZÓFIA / MÓDSZERTAN
A tervezői kapcsolatteremtés és a tervezői szelídítés módszere - avagy mit csinálunk és hogyan? 
A designkommunikáció – védjegyoltalom alatt álló – tervezői/alkotói szemlélet, filozófia és módszer (teória és praxis), amely a következőképpen értendő:
A design; tervezőművészet, kreatív tervezés, alkotói magatartás. Ehhez társul a kommunikáció; a tervezői, alkotói, kreatív kapcsolatteremtés, úgy az önreflexió (belső párbeszéd), mint az interhumánus fenomén szintjén. Így tehát a designkommunikáció egy olyan kapcsolatteremtési szemléletet képvisel, amely HÍD- ként jelenik meg a különböző diszciplínák és diskurzusok, a társadalom és a gazdaság jelenségei között. Interdiszciplináris és interprofesszionális módszerével valós idejű kapcsolatot lehet teremteni oktatás, kutatás és vállalkozás között.
A tervezés, az alkotás és az ebből fakadó kapcsolatteremtési szándék az emberi faj egyik legfontosabb adottsága, lehetősége, kötelessége és egyben felelőssége – figyelembe véve a társadalmi állandó(k) és változó(k) kölcsönhatását.
Az alkotói, tervezői kapcsolatteremtési képességünk fajunk létezése óta determinálja integrált és differenciált, azaz komplex emberi gondolkodásunkat, amely a minimum és maximum szabályokat figyelembe véve – a felismerés / megismerés fenomenológiájában – egy holisztikus viszonyrendszerben fogalmazódik meg; ezzel segítve a tervezői, alkotói optimum megtalálását.
A designgondolkodás (design thinking) jellegű társadalmi manifesztációhoz képest a designkommunikáció kilép a tervezői gondolkodás kereteiből, melynek proaktív módszertana és szemlélete a Csíkszentmihályi-féle áramlat (flow- élmény) a Viktor E. Frankl-féle értelemközpontú egzisztenciaanalízis és a szókratészi párbeszéd bölcseletére épít.
A tervezői szelídítés - AZ EMBER egyik fontos képessége, lehetősége és felelőssége a tervezett mesterséges környezet szelídítése.
A természetes és a társas környezetünk mellett a tervezett és épített környezetünkkel is élő és meghatározó kapcsolatban vagyunk, alakítja és meghatározza a személyiségünket, identitásunkat, az életminőségünket.
Tervezői, építészeti szemmel a környezet alakítását lehet idomítási folyamatnak is tekinteni, aminek a lényege a magunkhoz formálás, a terület birtokbavétele és a kontroll miatt érzett elégedettség, de lehet szelídítési folyamatnak is tekinteni, ami pedig a kölcsönös alakulásra és felelősségteljes kapcsolatra helyezi a hangsúlyt.
Idomítóként magunkat helyezzük középpontba, szelídítőként pedig a kapcsolatot a másik élőlénnyel, tárggyal, térrel.
A FEJLESZTÉS FINOMÍTÁSA HELYETT A FEJLŐDÉS SZELÍDÍTÉSÉRE van szükség.
„Valahányszor feltalálunk egy technikai újítást, feltalálunk egyben egy újfajta balesetet (pl. vonat – vonat szerencsétlenség).”(Paul Virillio)
Vagyis az ember alkotó tevékenysége egy végtelen fejlesztési, finomítási folyamatot eredményez, mivel mindig ki kell küszöbölni valami - nem tervezett – negatívumot, például az eszközökben rejlő balesetek lehetőségét. Elgondolkodtató, hogy miközben alkalmazunk, vagy létrehozunk valamit (pl. ló vagy balta), hogy könnyebb legyen az életünk, egyszerre egy önmagunkra is veszélyes, akár halálos helyzetet vagy eszközt teremtünk (a ló szelídítési folyamata, a balta, mint élelemszerző fegyver). Újra és újra arra kell törekednünk, hogy a bizonyos dolog / eszköz (túlnyomó részben) az életet segítse, s ne annak ellentétét.
Vagyis az ember alkotó tevékenysége egy végtelen fejlesztési, finomítási folyamatot eredményez, mivel mindig ki kell küszöbölni valami - nem tervezett – negatívumot, például az eszközökben rejlő balesetek lehetőségét. Elgondolkodtató, hogy miközben alkalmazunk, vagy létrehozunk valamit (pl. ló vagy balta), hogy könnyebb legyen az életünk, egyszerre egy önmagunkra is veszélyes, akár halálos helyzetet vagy eszközt teremtünk (a ló szelídítési folyamata, a balta, mint élelemszerző fegyver). Újra és újra arra kell törekednünk, hogy a bizonyos dolog / eszköz (túlnyomó részben) az életet segítse, s ne annak ellentétét.
Az emberi fejlesztések kettős természete, jól mutatja, hogy nem mindegy milyen cél érdekében alkotunk, és szelídítünk meg egy anyagot, vagy egy élőlényt vagy akár egy teret. A fejlesztés könnyen válik a hatalom és a pénz megtartásának, növelésének eszközévé.
„A hatalomvágy benne foglaltatik az ember alkotásában. Mindennek, amit ember alkotott hatalma van a továbbfejlődésre.”(Paul Virillio)
Ezért tartjuk fontosnak, hogy olyan szemlélettel tervezzünk, ami az objektív jó elérését célozza.
objektív jó = a saját érdekem, hogy a mások érdekeit figyelembe vegyem
szubjektív jó = a saját érdekem, hogy a mások érdekeit ne vegyem figyelembe
